A takarítás története évszázadokig a seprű - szőnyegporoló - felmosórongy háromszögben bonyolódott - ami egyet jelentett azzal, hogy hatékonytalan, energiapazarló, fárasztó és időrabló foglalatosság volt. Persze az emberi találékonyság ezen a területen is hamar megtalálta a tárgyát, és ma már sokkal könnyedebben búcsút mondhatunk a pornak és piszoknak...persze csak a következő takarításig...
Ives McGaffey tekerős megoldása
„A por és kosz felgyülemlése a lakóházakban nagy bosszúságot okoz minden jó háztartásvezetőnek” – fogalmazott Ives McGaffey az 1869-es szabadalmi kérelmében, ami szőnyegtisztító találmányára kért szabadalmi védelmet. Az egyszerű készülék egy kézi tekerő segítségével hozott létre vákuumot, így szívta ki a port szőnyegekből, meg fel a padlóról.
Hubert Cecil Booth gigantikus készüléke
Ez az 1901-ben szabadalmaztatott eszköz nem volt éppen egy háziasszony kezébe való, praktikus kis darab, ugyanis lovaskocsin kellett szállítani és egy szivattyú, egy porgyűjtő kamra és egy tápegység alkotta. Az óriási méretű "műtárgyat" a gyárból a londoni utcákon keresztül juttatták el a takarítandó helyekre - irodákba, színházba, magánházakba. A működtetéséhez szükség volt egy irányító munkatársra és egy másikra, aki a hosszú és rugalmas tömlőért volt felelős.
Spangler elektromos porszívója
Az első elektromos porszívót 1907-ben készítette el James Murray Spangler, egy ohio-i áruház takarítója. Spangler asztmás volt, és a porral való folyamatos küzdelem megkeserített az életét. Úgy tapasztalta, hogy a hagyományos seprű és lapát elégtelen a por eltávolításához, és azt gyanította, hogy a munkahelyén használt porológép csak tovább súlyosbította tüneteit, és fokozta az asztmás rohamok gyakoriságát, mert ahelyett hogy elnyelte volna, csupán felverte a port. 
Nekiállt hát egy olyan készülék kifejlesztésének, amiben a porzsák szerepét egy párnahuzat töltötte be, a fogantyú pedig egy seprűnyél volt, és robbanómotor hajtotta meg a ventillátort benne. Spangler az otthoni reménykeltő kipróbálást követően szabadalmaztatta a gépet az Amerikai Szabadalmi Hivatalban, de nem tudta megfinanszírozni a tömeges gyártás és piacra dobás költségeit.
A sors azonban a segítségére sietett: Spangler bemutatta találmányát unokatestvérésnek, Susan Hoovernek, aki meggyőzte üzletember férjét, William Hoovert arról, hogy a takarítógépben nagy potenciál rejlik. Hoover jó érzékkel rá is csapott a szabadalomra, és felvette Spanglert a gyárába gyártási felügyelőnek. Hoover kiváló marketinges is volt: a porszívót ingyenes tíznapos próbaidőre bocsájtotta az érdeklődők rendelkezésére, akik tömegesen vásárolták aztán meg a kedvező tapasztalatokat követően. A Hoover márkanév igen gyorsan nagy sikert aratott az Egyesült Államokban és az egész világon.
Spangler találmánya azóta forradalmasította az otthoni takarítást, és a modern porszívók számos fejlesztését indította el. Az első készülékek általában bumfordi, nehéz, nagyméretű, zajos és nem túl hatékony eszközök voltak. Az 1950-es években jelentek meg aztán az új, könnyebb és csendesebb motorok, később a HEPA szűrők és a különféle praktikus tartozékok.
Az elmúlt években aztán a porszívók további forradalmi fejlesztéseken estek át. Népszerűvé váltak a robotporszívók, melyek feltérképezik a lakást, érzékelik az akadályokat, saját magukat tisztítják meg, hangvezérléssel és távvezérléssel működtethetők, programozhatók, megkímélve valamennyiünket a fárasztó és hervasztó takarítási műveletektől.
A jövő takarítási technológiái rengeteg innovációt tartogatnak még számunkra, de már most látszanak a főbb vezérelvek: életminőségünk javítása és ökológiai lábnyomunk csökkentése.
Forrás:
https://www.vgfszaklap.hu
https://m.mult-kor.hu
https://hu.thpanorama.com
https://en.wikipedia.org
